Napsugaras szép reggelt, bort, búzát, de főként békességet mindenkinek! Mindjárt itt a hétvége, de az ország csatára gürcöl most is. Vicces kis történet ez, ám nagyon jellemző a jelenlegi hadiállapotra, melyben már évtizede éldegélünk, meg is szoktuk. Úgy kezdődött, hogy a spanyol sajtó megírta, majd Havasi Bertalan megerősítette. Mert a spanyol sajtó persze előbb értesült arról, hogy Orbán Viktor Madridba utazik ma, mint a magyar közvélemény. Az van, hogy nem igazán tudom eldönteni, mennyire lesz hivatalos ez a látogatás. Mert Orbán nem a spanyol kormányfővel találkozik, hanem a spanyol Vox párt elnökével. Kis szélsőjobbos pártvezető-gyűlés lesz – a hírek szerint Salvini el sem megy -, amivel semmi baj nincs. Azt azonban elég nehezen tudom megemészteni, hogy Orbán Viktor nyilván a mi pénzünket égeti a röpködéssel (aligha menetrend szerinti járattal utazik pártköltségen), a magával hurcolt testőrökkel, a szállodaköltségekkel és egyebekkel. Azt nem hiszem, hogy a Fidesz nevű párt be fogja fizetni az államkasszába az utazgatás költségét, hiszen nem kormányfőként, hanem pártvezérként röppen a drága ember, tehát ez lenne az elvárható. Még akkor is, ha a pártkasszát is a közösből töltögetik.
Azt hiszem, megint nekifutnak a nagy széljobber álomnak, hogy ők most aztán jó alaposan összefognak, és leverik az ellenséget – mindenki ellenség, aki nem ért egyet velük -, és átveszik a hatalmat Európában. Nem értek hozzá különösebben, de szerintem most sincs ennek komolyabb realitása, mint két hónappal ezelőtt volt. Ami egyáltalán nem baj, csak ne nekünk kellene finanszírozni fideszes találkozókat, alkalmanként családi programokat. Nekem is akad rokonom mindenfelé a kontinensen, akikkel jó lenne találkozni, biztosan tudnék találni valami engem érdeklő konferenciát is, de hogy nekem kellene fizetnem az utazást, szállást, a reggeli churrost is, az hétszentség. Komoly tudatrepedéshez szokott ám vezetni, amikor nem lehet szétválogatni a pártvezetőt, a pártot, a kormányt, az országot és Orbán Viktort. Pláne nem lehet levakarni az ország kasszájáról. Én ezennel, a legkisebb ünnepélyesség nélkül kijelentem, hogy egy büdös vasat nem óhajtok fizetni az adómból egyetlen párt egyetlen funkcijának programjára sem. Ha mégis, azt majd én eldöntöm, és küldök támogatást. De az az én elhatározásom lesz, nem erővel elvett hozzájárulás. Nekem nem mindegy.
Ha már pénzről, sunyiskodásról, hazudozásról, az emberek hülyének nézéséről (tehát magyaros politikáról) beszélünk, mesélek valamit. Az ugye köztudott, hogy a magyar családokat tűzön-vízen át támogató magyar kormány kibaszta az egészségügyi ellátásból azokat, akiknek 45 napot meghaladó TB tartozásuk van. Ebbe a körbe nem csak azok tartoznak bele, akik fizethetnék nyugodtan a TB-t, de inkább élősködnek a többi befizető rovására, hanem sok olyan ember is, aki azért nem fizet, mert nincs miből. Mert nincs jövedelme. Aki munkaviszonyban áll vagy vállalkozó, az automatikusan fizeti, aki tartósan munkanélküli és kiesett már minden rendszerből, esetleg befejezte a tanulmányait, de még nem talált munkát, vagy dolgozik valahol a szürkezónában alkalmanként, de a jövedelme éhenhalni is kevés, annak magának kell fizetnie. Ha nem teszi, akkor nem fogják ellátni az orvosnál (bár úgy hallom, az orvosok emberségből el szokták látni), nem jár neki vizsgálat, kezelés, műtét, nem lehet felírni támogatott gyógyszert, nem kerülhet kórházba, kizárólag csak akkor, ha előre kifizeti az ellátás piaci árát. Tehát akinek nem telik a TB befizetésére, az varázsoljon elő valahonnan százezreket, esetleg milliókat, ha meg akar gyógyulni. Életmentő ellátást kaphat, azt utólag is fizetheti. Aki tehát jót akar magának, valahogy összekaparja a havi 8000 forintot akkor is, ha egy hétig kajára sem telik. Na, ez a 8000 forint lett az idén januártól 8400 forint. 400 forint nem akkora ügy, gondolhatná az, aki viszonylag normális jövedelemből él. Csakhogy. Éppen most tartotta fontosnak a kormánypárt a csirkefarhát árának a rögzítését, mert az a kilónkénti 20 vagy legyen 100 forint árkülönbözet igenis nagyon sokat jelent nem kevés ember számára. Igazán megható ez a hihetetlen gondoskodás, csak nem igazán értem, hogy amennyiben az a kevés árkülönbözet annyira sokat jelent (most is 300 forint alatt van a farhát kilója, tehát tényleg néhány tíz forint lehet a megtakarítás), akkor miért terhelik meg ugyanezeket az embereket 400 forint plusz költséggel? Az nem számít a nyomorban élőknek, elég, boldogok attól, ha legalább valami húsnak látszó dolog van az asztalon? Ordító kétszínűség. Egy a sokból.
Folyamatosan derülnek ki újabb és újabb részletek a Volner-Schadl ügyről. A kormány és a pártmédia úgy tesz, mintha ez a botrány egyáltalán nem is létezne. Ezzel szemben leltek egy vezérőrnagyot, aki amerikai kémeket vizionál az ellenzék soraiban, egy másik szakértő felsikított, hogy ez ellenzék 2010 előtti szakemberekkel készül a választásokra – azt nem tudom megmondani, ez miért lenne baj. Frissen érettségizett vagy akár éppen csak lediplomázott fiatalokkal mégsem lenne célszerű feltölteni a szaktárcákat, annyi Rácz Zsófia nincs az országban -, valamelyik Pilhál szerint ezeket csak a gyűlölet élteti, a nyolcaska pedig a transzneműek ellen küzd teljes erőből. Korrupcióról és hasonló hülyeségekről szó sem esik. De legalább a fideszes pártvezér bekacsázott a magánrádiójába, hogy mielőtt elröppenne az elvtársaihoz Madridba, mondjon néhány elévülhetetlen bölcsességet az ő népének. Most éppen ott tart, hogy az ellenzék túl messzire ment, mert a járvány ellen küzdő orvosokat és nővéreket támadják, pedig azok nem érdemlik meg. Ezt az alattomos hazugságot nem most találta ki a nagyvezér, ezt terjesztik már jó ideje. Ma még nem talált ki – a cikk lezárásáig legalábbis nem mondott – újabb hazug rágalmat. Pedig szorgalmas ember.
Mi is szorgalmasak vagyunk, úgyhogy hamarosan jövünk majd vissza az első beszólással. Addig is jó ébredezést kívánok mindenkinek!
Via Kolozsvaros
